Elég lehet egy fizetési link, ha a vevő pontosan tudja, mit vesz, a végösszeg már nem változik, és a kollégád a rögzített adatokból össze tudja készíteni a rendelést. Webáruház akkor indokolt, ha a vevő maga válogatná össze a termékeket, vagy több helyen árulsz ugyanabból a készletből. A telefonon egyeztetett megrendeléseknél van egy harmadik lehetőség is: te állítod össze a rendelést, a vevő pedig az ahhoz tartozó linken fizet.

Mielőtt webshopra kérsz ajánlatot, próbálj ki valamit. Adj egy kifizetett próbarendelést annak, aki csomagolni szokott. A levelezést ne nyissátok meg. Tudja, mi kerüljön a dobozba? Kiderül, hogy a futárnak adja át, vagy félretegye a vevőnek?

Ugyanaz az összeg, két különböző csomag

Vegyünk példaként egy kerámiaműhelyt, ahol párban árulják a kávéscsészéket. Az egyik vevő két törtfehér csészét kér, a másik egy törtfehéret és egy szénszürkét. Mindketten a műhelyben vennék át a rendelésüket. Az ár ugyanannyi. Ha a fizetési értesítőn az összegen kívül csak annyi áll, hogy „csészepár”, abból senki nem fogja tudni, melyik dobozt kinek tegye félre.

Mi változik, ha a műhely mindig ugyanazt a párost kínálja? A dobozban egy törtfehér és egy szürke csésze van, az átvétel helye a műhely. Elég lehet egy oldal a páros fotójával, az árral és az átvétel részleteivel. Ha a fizetéshez hozzá tudod rendelni a vevőt és a kiválasztott csomagot, egy kosárral alig nyernél valamit.

Ezért amikor árat kérsz a fejlesztésre, érdemes többet mondanod annál, hogy hányféle terméket árulsz. Már egyetlen csészepárnál is számíthat, melyik színből mennyi maradt. Máskor többféle előre összeállított csomagot is könnyű külön-külön eladni, ha a vevők nem akarnak belőlük vegyes rendelést összeállítani.

Ki állítja össze a rendelést?

Előre megvan, mit tartalmaz a csomag. A saját weboldaladon bemutatod az ajánlatot, a vevő pedig a szolgáltató fizetőoldalán fizet. A K&H Pay by Link szolgáltatásához például nem kell webáruház. A Stripe fizetőoldalán szállítási címet is kérhetsz. Nézd meg a vevő képernyőjét és a beérkező rendelést is: attól, hogy van hova beírni a címet, még nem biztos, hogy oda szállítasz, vagy hogy a végösszegben már benne van a szállítás díja.

A vevővel együtt állapodtok meg. Egy kávézó például többféle csészére kér ajánlatot, egyedi mázzal. Előbb írd fel a rendeléshez a megbeszélt darabokat, a szállítás díját és a rendelés azonosítóját. Csak ezután küldj fizetési linket. A vevő még fizetés előtt ismerjen rá arra, amiben megállapodtatok. A Shopify előzetesen összeállított rendeléseinél például te rögzíted a tételeket, majd linket küldesz a fizetéshez. Így nem kell külön termékválasztót fejlesztened olyan összeállításokra, amelyeket úgyis egyenként egyeztetsz. A rendelés felvétele és az utólagos módosítások követése viszont továbbra is valakinek a feladata.

A vevő önállóan válogat. Ha segítség nélkül szeretne méretet választani, több terméket együtt megrendelni és előre látni a szállítással együtt fizetendő árat, már van értelme a webshopnak. A Quattro Hunting webáruházánál a ruhák böngészése és a méretválasztás mellett a termékek és a rendelések kezelése is része volt a munkámnak. A méretre a vásárlás után is szükség van: ez alapján veszi le a kolléga a megfelelő darabot a polcról.

Ki tartja számon az utolsó darabot?

Mi történik az online ajánlattal, ha az utolsó szürke csészét éppen a műhelyben veszik meg? Ha a kész ajándékdobozokat előre félreteszed, külön számolhatod őket, és leállíthatod az értékesítésüket, amikor elfogytak. Ha viszont a bolti vevőt, az online rendelést és az egyedi megrendelőt is ugyanarról a polcról szolgálod ki, tisztázzátok, melyik nyilvántartásban és mikor vonjátok le az eladott darabot. Az utolsó csészén mutassa meg a fejlesztő, hogyan működne ez nálatok.

A fel nem jegyzett bolti eladást egy új webshop sem fogja észrevenni. Az is lehet, hogy elég a link, ha a mögötte lévő rendszerben már most is együtt látod a rendelést és a készletet. Arra kérj árat, ami tényleg hiányzik. Lehet, hogy csak a meglévő készletnyilvántartást kell összekötni az értékesítéssel.

Mit próbálj ki a fizetés után?

Tesztüzemben adj le rendelést, és kérj meg egy kollégát, hogy a szokásos módon készítse össze. Én ezeket a próbákat írnám bele az átadás feltételeibe:

  • Másik szín, változatlan ár. Cseréld ki az egyik csészét más színűre. A rendelési azonosító alapján látszik a végleges szín és darabszám?
  • Zárd be a böngészőt fizetés után. Megtaláljátok a kifizetett rendelést akkor is, ha a vevő nem jut vissza a köszönőoldalra? A Stripe fejlesztői útmutatója ezért írja elő az automatikus feldolgozásnál, hogy a szerver közvetlenül kapjon értesítést a fizetésről. Ha ugyanaz az értesítés újra befut, attól még csak egy csomag készüljön.
  • Adj meg egy címet, ahová nem szállítasz. Ez még a fizetés előtt derüljön ki. Ha van lehetőség egyedi szállítási ajánlatra, azt itt kínáld fel.
  • Mondd le a rendelést feladás előtt. A kolléga meg tudja állítani a csomagolást? Látja, mi történt a pénzzel, és mi a teendő az áruval? A visszatérítés és a termék újbóli elérhetővé tétele két külön döntés.

Mit küldj a fejlesztőnek, ha ajánlatot kérsz?

Mutass egy fix összeállítású rendelést, egy módosítottat és egy olyat, amit nem tudsz teljesíteni. Kérd meg a fejlesztőt, mutassa meg, mit látna a vevő, mi jutna el a csomagolóhoz, és kinek kell közbelépnie, ha valami eltér a szokásostól. A bevezetés és a fenntartás költségét vesd össze azzal az idővel, amit ma a befizetések párosítása és a rendelések javítása visz el. Ha a fizetési linkkel is minden rendelést fennakadás nélkül össze tudtok készíteni, maradhat a link. Ha rendszeresen vissza kell keresni a levelezésben egy színt, méretet vagy címet, már tudod, melyik feladatot érdemes a webshopra bízni.

Ha most indítanád el az online értékesítést, küldd el az ajánlatodat és egy példarendelést, vagy írj a hello@davidbuka.com címre. Egy vegyes csomag vagy egy nehezen megoldható kiszállítás többet mond a szükséges fejlesztésről, mint a fizetési szolgáltatók listája.